A gondolat már jó ideje érlelődik... Ma 2011. március 7.-e van. Ezen a napon MJ blogügyileg leteszem a lantot - akarom mondani a klaviatúrát. A „Miért?”-re teljesen magától értetődő a válasz. Én is, mint mindenki más, változom. Másfelé sodort az Élet, új dolgok foglalkoztatnak... Illetve az utóbbi hónapokban világossá vált számomra, hogyha akarnám, se jutna rá annyi időm, amennyit egy ilyen jellegű, tematikus blog üzemeltetése megkíván. Az első gondolatom az volt, hogy törlöm az egészet, de ezt a másodperc töredéke alatt el is vetettem. Majdnem másfél éve indultam és hazudnék, ha azt állítanám, nincs benne időm, munkám, energiám. Utólag sem bántam meg, menetközben én is új ismeretekkel gazdagodtam – és nem csak Michael kapcsán!

Jó lenne azt képzelni, hogy egyszer majd valaki erre téved – esetleg egy újdonsült rajongó :) -, aki netalán kedvet kap a folytatáshoz… Ugyanis kicsit se nagyképűen ki merem jelenteni, hogy magyar MJ oldalak/blogok közül a sajátomon kívül egyetlen olyat tudok mondani (JacksonAkták by Respect77), amely ténylegesen kutatómunkán alapszik illetve tényeket tár fel; kvázi hozzásegítve ezzel az olvasót, hogy - ha érdekli – közelebbről is megismerhesse a „Michael Jackson Jelenséget”. Nem véletlenül használom ezt a kifejezést.  

Rövidre zárva, ezúton is köszönöm a sok pozitív hozzászóálást, e-mailt, üzenetet. Úgy gondolom, MJ-vel kapcsolatban mindig lesz új a nap alatt; cikkek, hírek, projektek etc. Nekem a sok-sok pozitívum mellett segített például abban is, hogy az angol nyelvet autodidakta módon az alapokhoz képest kicsivel jobban elsajátítsam, ergo feljebb léphettem egy szintet.

Szóval hajrá-hajrá, aki érez magában elég motivációt, annak csak ajánlani tudom. Nekem most itt ennyire futotta… Nagyon Szerettem! :)

A Pop Királyának első posztumusz albuma körül már megjelenését megelőzően parázsviták robbantak ki, mind a rajongók, mind a szakma részéről. Úgy hiszem, Michael Jackson most egy hatalmas felhőn ücsörög, és elképesztően jól szórakozik az elmúlt hónapokat övező eseményeken. Művészetének is pontosan ez volt a lényege; meghökkenteni, valami újszerűt mutatni. Pályafutásán csúnya folt esett az ominózus 2003-ban kirobbant molesztálási botrány, majd az azt követő per kapcsán. Végül, a vádak alaptalan rágalomhadjáratnak bizonyultak és az énekest felmentették. Szabadon távozhatott, mégis emberi mivolta és művészete is súlyos sebeket kapott, talán soha be nem gyógyulókat. Sok sztárral ellentétben Jackson szótárában első oldalon szerepelt a „rajongóim mindenekelőtt” kifejezés. Hallottunk már olyan hírességről, aki a hisztérikus tömegek felé az „I love you more” frázist szórja és őszintén is gondolja? Nem hinném. Emiatt az őt szerető emberek tűkön ülve várták első posztumusz albumát, mely a letisztult „Michael” címet kapta. A Sony Music Entertainment lemezcég és a popsztár hagyatékát kezelő Michael Jackson’s Estate között létrejött szerződés értelmében az elkövetkező hét évben tíz hasonló projektre számíthatunk.

Az album hivatalosan 2010. december 13.-án jelent meg, bár az igencsak emberfeletti méreteket öltő kalózkodásnak köszönhetően a virtuális világban már jóval előbb kiszivárogtak részletek. Tíz dalt hozott MJ rajongóinak a Jézuska. Többségük eddig soha nem hallott, ami nagy szó, ha azt nézzük, hogy hivatalos album Jackson tollából utoljára majd egy évtizede látott piacot. Talán kevesen tudják, de az énekes legtöbb számát maga írta, ez - egy-két kivételtől eltekintve - most sem volt másképp.

A bonyodalom tulajdonképpen a borítóval kezdődött. Túlzsúfolt fércmunka, vagy inkább szimbólumokban gazdag, megfejtésre váró puzzle? A festményt a neves művész, Kadir Nelson készítette. Elmondása szerint, „Elkészítettem, mert úgy gondoltam, ez egy fontos igazolás  és tisztelgés Michael élete előtt.” A végeredményről erősen megoszlanak a vélemények és akkor még finoman fogalmaztam.

A legnagyobb vitát mégis egy másik lavina indította be, nevezetesen az ún. Cascio dalok. A Cascio család több mint húsz éven keresztül szoros baráti kapcsolatot ápolt Michael Jackson-nal. Az ominózus pert követően Jackson vándormadárrá vált és gyerekeivel együtt országról országra járt. 2007-ben váratlanul megjelent a New Jersey-ben élő család küszöbén, akik közel négy hónapra vendégül látták őt otthonukban. A tizenkét dal, melyből a most megjelenő albumra három került fel – Monster, Breaking News és a Keep Your Head Up High – mind ekkor készültek, a két ifjabb Cascio, Frank és Eddie, valamint egy énekes, James Portre (alias Bobby Ewing) közreműködésével. A dalok minőségéről lehetne vitatkozni – ahogy ez meg is történt. Tény, egy kis házi stúdióban készültek; minden speciális felszerelést mellőzve, beéneklést segítő énektanár, valamint profi hangmérnök  nélkül. Ezek a demok ca. négy évvel később jutottak Teddy Riley zenei producer kezébe – aki Jackson korábbi albumain is segédkezett. A végeredményt mindenki konstatálhatja a lemezen. Az ikon hagyatékának kezelői – állítólagos bizonyítékok birtokában - megerősítették, eredeti felvételekről van szó; a dalokat Jackson énekli és nem egy ún. hangimitátor. Tiszteletből pártatlan szeretnék maradni, ezért nem fejteném ki külön a véleményemet; mindenki hagyatkozzon a hallására, és főleg hallgasson a szívére.

A hosszas bevezető után térjünk rá a dalokra. Elsőként egy duettet hallhatunk, ez a Hold My Hand, melyet 2008-ban az Akon nevű rapper közösen rögzített az énekessel. Jackson saját kézzel írt feljegyzését csatolták a booklethez, melyben kifejtette, ezt a dalt szeretné majd visszatérő albuma első kislemezeként kiadni. Kívánsága teljesült. A belőle készült videóklipp szintén nemrég jelent meg, Mark Pellington rendezésében. Véleményem szerint, gyönyörű képi világot mintázva mindazt magába foglalja, melyet MJ képvisel(t) - szeretet és óvó törődés.

A Hollywood Tonight egy templomi kórust imitáló zsoltárrészlettel kezdődik, mely átfolyik Jackson beatboxolásába. Az énekesről köztudott, hogy hivatalosan csak zongorán tudott játszani, mégis muzikalitásának köszönhetően számtalan hangszert képes volt utánozni. Dalait is e módon rögzítette, majd tárta a vele együtt dolgozó kollégái elé. A dal témájában előjönnek régről ismert slágerei, mint a Billie Jean illetve Dirty Diana, avagy a „rossz nők”, akik csak kihasználják a nagy sztárokat a hírnév kedvéért. Bár női név ezúttal nem hangzik el, de a jelzők világosak, „She's giving hot tricks to men just to get in.” Másfelől a bookletben csatoltak egy Jackson által kézzel írott jegyzetet, mely világosan kifejti, igaz történet áll a háttérben. Egy 15 éves tini lány szülei tudta nélkül Hollywood-ba szökött, hogy színésznőként fényes karriert fusson be; manapság elég életszerű. Az átkötő szövegeket az énekes egyik unokaöccse mondta fel, a 3T nevű formációból ismert Taryll Jackson.

Az (I Like) The Way You Love Me hamisítatlan szerelmes dal. Nem tudok vele kapcsolatba semmit kiemelni, hacsak nem azt, hogy a producerek nagyon ügyesen megbolondították, mikor egy Jackson által üzenetrögzítőre mondott részlettel indították. A dal 2004-ből sokaknak ismerős lehet, ekkor jelent meg egy válogatás album, a „The Ultimate Collection” keretein belül.

A Best Of Joy egyike Michael Jackson utolsó szerzeményeinek, 2009-es. Az énekes egykori menedzserétől, Frank DiLeo-tól ismert, hogy a sztár kérésére be akartak rendezni egy stúdiót Londonban, ahol visszatérő koncertsorozatára is készült. Ergo, tervezett új albummal kijönni. A munkálatok során a dalt félkész állapotból javították fel. Külső szemlélő biztos a giccses jelzővel illetné, szerintem szív-lélek lakozik benne. Témáját tekintve klasszikus szerelemes dal, helyenként leheletnyi korholó felhanggal. A magasabb hangfekvésnek köszönhetően, Jackson mintha végig csicseregne, de ez közel sem megy a dal rovására, pláne hogy tőle megszokhattuk az időközben védjegyévé vált magas hangokat. A sorok közül több ízben is felbukkanó „I am Forever” az énekes távozásával egész más értelmet nyer.  

Az (I Can’t Make It) Another Day közös duett Lenny Kravitz-el, bár ő inkább csak tépi a húrokat és a vokált szolgáltatja. Szenvedélyesen dinamikus nóta. Jackson-ból kijön az állat, ha kicsit durvábban akarnék fogalmazni. Romantikusnak nem mondanám, témájában mégis az. A popsztár karrierjét végig kísérő „Hee-Hee”-k és „Hoo-Hoo”-k közé ezúttal keveredik néhány „Come on now” is.

A Behind The Mask a japán származású electropopos slágereiről ismert Yellow Magic Orchestra azonos című dalának feldolgozása, de a szöveget Jackson írta. Többen is átvették, köztük Eric Clapton, vagy MJ egykori billentyűse, Greg Phillinganes. Az „álarc mögött” kifejezés a dal szerkezeti felépítéséhez is passzol, mivel nem egyértelmű, hogy a sci-fis elemek inkább modern hangzást kölcsönöznek, avagy visszarepítenek minket a 80-as évekbe. A szaxofonszólóval és élő koncertfelvételből összemixelt változatban egy szerelmi háromszög bontakozik ki. A szöveg véleményem szerint zseniális, „Like a two-edged sword, he touched you and it stabs me / All along I know you were a phony girl / Sit behind the mask / And you control your world.”

A Much Too Soon méltó lezárása az albumnak. Michael Jackson mega előadó volt, ami annyit tesz, művészetében mindig nagyszabású dolgokra törekedett. Kevesen tudják, hogy 1995-ben tervbe volt véve az HBO közreműködésével egy kisebb, hangulatosabb, amolyan unplugged jellegű koncert, melyet a tévé is közvetített volna Michael Jackson – One Night Only címmel. Most részben megvalósulhatott ez az álom. A Much Too Soon-t egy korábbi, a She’s Out Of My Life c. videójával tudnám elképzelni, mely szintén szerelmi csalódást dolgoz fel. Semmi faxni és felhajtás, csak Michael, körülötte a sötét színpad és egyetlen reflektor világít. Egy ilyen mélabús, lassabb hangvételű nóta is jól állt neki, ahol hangját egyszerű akusztikus hangszerek kísérték. A dal a Thriller érára tehető. Youtube-on megtalálható egy rövid videó, ahol Jackson egykori hangmérnöke és barátja, Bruce Swedien emlékszik vissza és a végén relikviákat mutat, melyek közül az egyik az akkor még félkész állapotban lévő Much Too Soon-ra vonatkozik. MJ a következőket írta, „Bruce, 9-es Mix, Much Too Soon nagyszerű. Szeretettel: Michael.” Igaza volt.

Végül egész röviden kitérnék a három Cascio dalra. Nem véletlenül különítettem el őket a többitől. A süket is hallhatja, hogy kirí. Az okokat már fent ismertettem.

A ritmusos Breaking News novemberben elsőként az interneten debütált, mintegy az albumot beharangozva. Bár a dal eredetisége vitatható, a szöveg hamisítatlan MJ, magért beszél. „They wanna see that I fall cause I'm Michael Jackson / You write the words to destroy like it’s a weapon / You turned your back on the love and you can't get it again.” Jackson míg élt - és még most is - a bulvármédia kedvelt célpontja volt. Mintegy visszavágásként a sztár előszeretettel emlékezett meg dalaiban a keselyűkről.

Témájában a Monster is ismerős lehet. A rap betétet 50 Cent szolgáltatta. Jackson-t gyakran groteszk szörnyként állította be a közvélemény és a szövegben elhangzó szavak bár erősek, csöppet sem túlzóak. „Why are they never satisfied with and all you give, / You gave them your all / They're watching you fall / And they eat your soul like a vegetable” Wacko Jacko azonban sosem létezett! Ő csak egyszerűen Michael volt, egy kiváló előadó és jó ember.

A gospeles hangvételű Keep Your Head Up High amolyan ösztönző nóta - "Give me your wings so we can fly." Számtalan párosítást csatolhatnánk hozzá Jackson zenei örökségéből, akár Keep The Faith, akár Will You Be There.

Végül adódik a kérdés, elhamarkodott lenne az album vagy posztumuszként mestermű? Nos, ha azt nézzük, hogy hány helyen (New Jersey, London, Las Vegas stb.) és milyen módszerekkel rögzítette Jackson ill. csapata - ha volt - a dalokat, plusz figyelembe vesszük, hogy MJ-nél perfekcionistább előadó nemigen létezett a zene történelemben (több éves munkálatok egyetlen albumon, több száz befejezetlen demo), akkor véleményem szerint megkaptuk a választ.

Összességében elmondható, hogy aki szereti Jackson stílusát az most sem fog csalódni, aki meg nem szereti, az azért vegye meg az albumot, mert Michael Jackson-t sosem késő felfedezni magunknak. Bármit állíthatunk, de ilyen előadó nem születik mindennap… pláne manapság, a mai zeneiparral a hátunk mögött. 50 éves pályafutás; zenei berkeken belül - és kívül - minden létező rekord megdöntése; úttörő táncmozdulatok; első afro-amerikai énekes az MTV-n, a mai videóklippek bevezetője; folyamatosan megújulni képes egyéniség és nem utolsósorban humanitárius, aki mindig azt hirdette, törődjünk egymással, és a környezetünkkel, mert a szeretet mindenek felett áll, a leghatalmasabb erő, mely összekovácsolhat bennünket. Közhely lenne? Egy karizmatikus ember szájából sosem az.

Írta: Clarity26

Forrás:

http://ekultura.hu/hallgatnivalo/

Minden így kezdődött... A Jackson 5 első hivatalos stúdióban rögzített dala. MJ még csak 9 éves, mégis a "Big Boy"-ban valóban elhisszük neki... Hamisítatlan Őstehetség. :)

KELLEMES ÜNNEPEKET MINDENKINEK!

">www.youtube.com/v/4-mqVVj0PyU

Forrás:

www.chicagoreader.com/chicago/jackson-5-michael-jackson-first-recording-big-boy-larry-blasingaine/Content

Mikor kiskoromban láttam a Thriller-t, rögtön tudtam, ha Michael Jackson videóról van szó, akkor az valami egészen más… ahol az idő függvényében 5-15 percre egy másik világba léphetünk. Michael nem szerette a videóklipp kifejezést, ő kisfilmként aposztrofálta. Fontos, hogy történetet meséljen el. Legyen eleje, közepe, vége. Valami pluszt adjon; kis izgalommal, humorral és persze románccal fűszerezve. A rajongói ca. 40 alkalommal várták és mindig ezt kapták! Valamennyi kisfilmjére élénken emlékszem… milyen érzést váltott ki belőlem a Black or White arcmontázsos jelenete, a sci-fi szerű Scream, vagy épp, mikor az elefánt agyara visszanőtt az Earth Song-ban… apró kincsek, emlékdarabkák. Emiatt némi kíváncsiságba vegyült szomorúsággal vártam, mi fog történni Michael távozása után… és MOST itt van. Azt írják, ma debütált MJ első posztumusz videója, de szerintem nem… én a Spike Lee rendezte „This Is It”-et is ide sorolom, így a „Hold My Hand” a rapper Akon-nal karöltve már a második… reméljük lesz harmadik, negyedik és még vagy számtalan… így állítva emléket Michael munkásságának és az embernek.

Nőiesen bevallom, hogy végigbőgtem. Magáért a dalért nem vagyok oda, de ezzel a videóval körítve, nagyon szíven ütött. Gyönyörű képi megjelenítés, többek között a rendezőnek, Mark Pellington-nak köszönhetően. Kaliforniában forgatták, természetesen autentikus MJ rajongókkal. Végre fellélegeztem, mert a „MICHAEL” album körül kialakult vita óta talán az első olyan hír, aminek szívből tudok örülni. :) Miért? Mert méltó Michael-hez és mindahhoz, amit ő képviselt. A Szeretet Ereje; Gyerekek; Család; Emlékek és persze magunkat se felejtsük ki… a Rajongói. Ugye mondanom sem kell, hogy imádott Minket. :)

Forrás:

http://www.michaeljackson.com/us/news/watch-hold-my-hand-duet-akon

***

OSSZÁTOK MEG MÁSOKKAL IS :)

">embed>

Fogalmam sincs, az alábbi történetnek mennyi az igazságtartalma, de olyan helyes, hogy muszáj volt lefordítanom. :)

***

A „The Wiz” producere Jackson érzékenységére emlékszik leginkább

Rob Cohen filmrendező 1978-ban New York-ban találkozott Michael Jackson-nal, mialatt a „The Wiz” c. filmen dolgoztak – egy csupa fekete szereplőkből álló Broadway darab filmre adaptálása, Diana Ross főszereplésével.

Olyan érzékeny srác volt. Mikor elmentünk vacsorázni – vegetáriánus volt – minden zöldségtől bocsánatot kért, mielőtt megette őket. Párolt köretet rendelt és szabályszerűen így szólt, „Elnézést, Répa úr” és „Elnézést, Brokkoli úr.” Olyan szinten empatikus volt az emberek és minden élőlény irányába – erre emlékszem leginkább Michael-ből, jobban, mint a táncára, vagy az éneklésére. Mikor Michael-el beszéltél, azt tapasztaltad, hogy valóban átérzi a Te érzéseidet.

Emlékszem egy éjjel épp a felvételeket készítettük az „Ease On Down The Road” c. dalhoz és Quincy [Jones] is ott volt a stúdióban. Michael szintén, Diana a saját részét énekelte, majd Quincy így szólt, „Rendben, Michael most Te jössz.” Michael azon az édes angyali hangján énekelt egy rövid kis ízelítőt a dalból, mire Quincy szeme csak úgy felcsillant – sose fogom elfelejteni. Mint mikor egy leopárd kiszemel magának egy kecskét. (Milyen hasonlat! :) – ford.). Quincy csak nézett mintha azt kérdezné, „Mi van??” Attól a pillanattól kezdve azok ketten elválaszthatatlanok voltak. Nem sokkal ezt követően közösen megkezdték az „Off The Wall” munkálatait, majd a „Thriller”-t. Ott, abban a pillanatban kezdődött minden.

Michael imádta New York-ot. Szereztünk neki, meg LaToya-nak egy apartmant a Central Park West-en. Gyakran fuvaroztam őt, mikor észrevettem, hogy tonnaszámra Perrier rekeszek állnak nála (egy híres ásványvíz márka: http://www.perrier.com/EN/index2.asp - ford.) Végül így szóltam, „Michael, mi ez a sok Perrier?” Mire ő, „Szeretek benne fürdeni, kedvelem a buborékokat.” Párszor hétvégenként elcsaltam magammal a Stúdió 54 nevű klubba. Mindig nagy társasággal mentünk, modellekkel. Mikor Michael táncolt, lángra lobbantotta a helyet. Tudod, már akkor megvoltak azok a mozdulatok. Nem csak a videóihoz találta ki. Akkor még elég kezdetlegesek voltak, de megcsinálta a forgásokat és a moonwalk-ot, egy kis Fosse itt, egy kis Astaire ott.

Fogalma sem volt, milyen hatást gyakorolt az emberekre. Mikor már a limoban ültünk az este végén így szóltam, „Michael, ugye tudod, hogy hazavihetnéd ezt a lányt, vagy azt. Miért nem teszed meg?” Mire ő, „Tényleg, tényleg úgy gondolod, hogy tetszem nekik?”

Forrás:

http://www.nypost.com/p/news/national/item_ua3tp3KLJDnUZKeaoi72jK

Mivel ekkora mizéria alakult ki az új album körül, úgy gondoltam felüdülést fog jelenteni egy bennfentes nyilatkozata, aki anno a „Bad” c. album kapcsán, mint műszaki szakember dolgozott Michael-el. Ebből az időből idézett fel néhány emlékezetes momentumot Brad Sundberg – becenevén Really Really Brad - akinek 18 év alatt volt ideje megfigyelni Jackson-t, a perfekcionista pop sztárt és Michael-t, a magán embert. Összefoglalás következik.

 ***

Elmondása szerint, vannak a hírességek és van Michael Jackson. Ez már igen sokat elárul! :)

Találkozás… Michael a „Captain EO”-n dolgozott, befejezte a Victory turnét, betört a Thriller-rel és uralta az MTV-s toplistákat. Épp az új albumán dolgozott. Brad nem emlékszik kifejezetten az első találkozásukra, valószínűleg csak összefutottak a folyóson. MJ mindig nagyon barátságosan viselkedett, ugyanakkor rendkívül félénken is. Később egyre többet beszélgettek, de a bizalom kiépítéséhez időre volt szükség.

Brad Beceneve… 1986-ban a csapat átvonult a Hollywood-i székhelyű Westlake Studio D-be, ahol megkezdődtek a „Bad” album munkálatai. Brad is a csapat tagja lett és szorgalmának köszönhetően egészen a technikai vezető (a szakszót nem ismerem – ford.) posztig küzdötte fel magát. Michael ebben az időben kezdte Really Really Brad-nek hívni, ami a „Bad” c. számban található refrénre utal, „Bad, Bad, Really, Really Bad.” Az album köszönetnyilvánításai között keresgéljetek kedves MJ rajongók! ;)

Milyen volt Michael… Brad soha egy percig sem állítaná, hogy szoros barátok voltak, csupán neki/vele dolgozott és ezt megtiszteltetésnek vette. MJ maga volt a megtestesült perfekcionizmus. Mikor a hangpróbák miatt berendelték délre, ő már délelőtt 10-kor ott volt az énektanárával, Seth Riggs-el és beskálázott. Igen, skálázott. Brad ezalatt beállította a mikrofont, a többi technikai felszerelést, kávét főzőtt… Michael pedig két órán keresztül beénekelt.

MJ általában saját magát fuvarozta a stúdióig. Egy darabig egy Ford Bronco típusú kocsival járt be, ami tele volt horpadással, karcolással. Nem volt valami nagyszerű sofőr. (Enyhén fogalmazva. :D – ford.) Többször is megesett, hogy betelefonált, késni fog, mert koccanás „áldozata” lett.

Michael-t a civil emberek élete, ahogy ő fogalmazott, a normális emberek élete rendkívüli módon foglalkoztatta. Brad-et egy alkalommal a karácsonyról kérdezgette és egyszerűen nem tudta megérteni, a gyerekek az ajándékbontással hogy tudnak reggelig várni. Tudjuk, MJ Jehova tanújaként nevelkedett, így a Jackson családban az a szó, hogy karácsony nem létezett, nem ünnepelték.

A stúdióban… Brad elmondása szerint, egy „tipikus” MJ album elkészítése 10 ill. 16 hónapos időintervallumot ölelt fel. Anyagi szempontból megengedhette magának akár 100 dal felvételét is és rendszerint tartotta is ezt a mennyiséget. Némelyiket idő előtt félbehagyták, míg akadtak olyanok is, melyeket készre hangszereltek. Zenészek jöttek, ötletelések folytak, de az egésznek Michael volt a mozgató rugója. Kis csapattal dolgoztak, tekintve a projektek nagyságát. (Gondolom, itt a különálló dalokra gondol. – ford.). Mindegyik „projekt” kicsit eltért a másiktól, de nap-nap után ca. nyolc ember dolgozott közös erővel, a legelső lépéstől egészen a végső simításokig. Semmi kíséret. Semmi Elefántember csontjai. Semmi grupik. Semmi drog. Csak zene és némi harapnivaló.

Közös étkezések, családi napok… A Bad album munkálatai alatt a pénteki napot rögvest kinevezték „Családi Napnak”. MJ-nek volt két szakácsa, akiket csak Slam Dunk Nővéreknek becézett. (Ez valami szleng kifejezés lehet. – ford.). Hatalmas vacsorát készítettek a csapatnak, a zenészeknek és az időnként felbukkanó családtagokat is szívesen látták. Mivel Brad látástól mikulásig dolgozott, a felesége Deb is gyakori vendég volt. Michael imádta ezeket az összejöveteleket, a családias hangulatot. Később csatlakoztak Brad kislányai is, MJ gyakran játszott velük. Egy momentumra világosan emlékszik. Az egyik kislányát, Amanda-t a felesége egy ízben behozta magával egy délutánra. Volt egy kis játszósarok, ahol a baba elvolt, mint a befőtt. MJ odament hozzájuk, majd Deb-re nézve a következőket mondta, „Ez az ő kis világa, nem igaz?”

Különleges látogatók… Gyakran vendégek is érkeztek MJ-hez, méghozzá nem is akármilyenek. Egyszer a titkos szolgálat emberei kutatták át az épületet, biztosították a környéket. Aznap Nancy Reagan nézett be Michael-hez.  Másnap pedig Stephanie monaco-i hercegnő. Más furcsa vendégek is akadtak, úgy mint egy csimpánz, kígyók. Brad „imádta” őket kézben tartani, míg MJ felénekelte a dalokat. :D

Látni Michael-t dalszerzés közben… Brad számtalan alkalommal követte nyomon az alkotói folyamatot MJ esetében. Elképesztőnek írja le. Michael azt állította, hogy ezek Isten adományai. A fejében hallja a komplett dalt, hangszerelve, szöveggel, dallamokkal. Sok esetben ő maga énekelte fel a zenei kíséretet is, úgy mint, zongora, dobok, basszus etc. Később behívták a zenészeket, akik Michael demoja alapján feljátszották a hangszeres részt.

Michael gyermekkoráról… Brad emlékszik, MJ egyszer elmesélte neki, hogy kiskorában (9-10 éves lehetett) a J5-val léptek fel és felnőtt nők vetették oda magukat elé. Egy eset azóta sem ment ki a fejéből. Szintén gyerekkorában esett meg. Michael-ék épp repülővel utaztak, mikor egyik éjjel hatalmas vihar tört ki, villámlott, a turbulencia meg ide-oda dobálta a gépet. Kis MJ elkezdett sírni, de az apja, Joe szégyenkezve elfordult tőle. Egy légiutaskísérő hölgy ült mellé és nyugtatgatta, míg ki nem keveredtek a viharzónából. Michael annyi év távlatából ezt a történetet könnyes szemmel mesélte Brad-nek. :(

Neverland… 1991 körül MJ elhívta egy ranch-re, amit akkoriban vásárolt. Az egyik körhintához kellett hangrendszert beépíteni. Ez volt Neverland, amerre a szem ellátott, munkálatok folytak, így Brad Michael álombirodalmának alapköveit is láthatta. Az elkövetkező években MJ egyre több ilyen apró munkálatra hívta. Hangszórókat telepített NL szinte valamennyi szegletébe: kiskocsikra, állatkertbe, kisvasútra, a tóhoz, bent a házban a szobákba, fürdőszobába. (Szóval Brad-nek köszönhető, hogy ott mindig zene szólt. :) – ford.). Deb, Sundberg felesége imád mesélni azokról az időkről, mikor MJ hajnali 2-kor hívta fel őket. Az alvási szokásai sosem tartoztak a normális kategóriába (sajnos :(  – ford.). Ilyenkor mindig új ötleteket vetett fel, mire lehetne még hangszórókat/lejátszókat csatlakoztatni. :D Brad máig őrzi egy régi üzenet felvételét, melyen Michael megköszöni a munkáját.

***

Nos, igen… Nincs új a Nap alatt. Ez volt MJ! :) …és emiatt szeretik annyian, amennyien. Igazi jó ember és kiváló művész. A fenti cikkből kiindulva, úgy hiszem nagyon dühös és nem utolsósorban szomorú lenne, ha látná, mit művelnek a zenei örökségével. Titkon reménykedem, hogy a „Breaking News” - alias Békanyúzó :D - után már csak minőségi, Michael színvonalához méltó dalok fognak előkerülni abból az igen poros fiókból.

Forrás:

http://www.cepro.com/article/integrator_on_working_for_michael_jackson/D1/

Úgy gondolom, MJ-nek sok „mellőzött” száma van, melyek nagyszerűségét még a rajongók sem igazán fedezték fel, nemhogy mások. Ezt saját tapasztalatból mondom! Több olyan dalával is találkoztam ez elmúlt év során, amit azelőtt vagy egyáltalán nem ismertem, vagy soha nem hallgattam végig, mondván nem tetszik, nem értem a szöveget, a koncepciót… mit akart ezzel az egésszel?! Aztán fokozatosan kezdtem rájönni… Fel akarta ébreszteni az embereket, felrázni őket. Vegyétek észre, „ilyen” is létezik ebben a világban, még akkor is, ha senki nem akar róla tudomást venni. Nekem hasonlóan Nagy Ébredés volt a Shout, a Money, a HIStory, Is It Scary… és most a „Little Susie” c. dal.

VIDEÓ: Little Susie with Lyrics

Aki nem tudná Michael Jackson rajongott a komoly zenéért. Ismerősök/barátok nyilatkozatai alapján otthonát általában ezek a klasszikus dallamok töltötték be. Állítólag ő maga is komponált - húga Janet Jackson mesélte egy interjú alkalmával - de tudta soha nem dobhat piacra egy tisztán komoly zenei albumot, mivel az emberek más stílust szoktak meg tőle és ennek hatására talán hátat fordítanának neki. Mégis, néhány dalába belecsempészte ezeket az elemeket. Ilyen a kicsit „opera” jellegű Kicsi Susie is, ami egy igen hosszú, ca. 6 perces dal és egy kórussal kísért klasszikus zenei alappal kezdődik. A kis „zenedobozos” elemet különösen érdekesnek találom… Ez rátesz még egy lapáttal az amúgy is hátborzongató atmoszférára.

Egyébként igaz történet ihlette. 1972-ben meggyilkoltak egy Susie nevű kislányt. Michael ennek hatására írta a dalt és 1995-ös HIStory albumán a kislány emlékének dedikálta. A teljes történetet egy rajongói oldalon olvastam, nem tudom mennyi igaz belőle… elég meseszerűnek tűnik.

Élt egyszer egy kicsi lány, akit Susie-nak hívtak. Minden szülő álma, okos és imádnivaló. Mindent megtett a családjáért, de senki se szerette. Az anyja drog dealerként kereste a betevőt, apja egy elmegyógyintézet beutaltja volt. Csak Anna, az idősebb nővére viselte gondját. Szinte lányaként szerette. Csakhogy Anna tragikus baleset áldozata lett, a közeli kórházban halt meg. Susie-t ezután a nagyapja vette gondjaiba, aki ezt szó szerint értette… rendszeresen molesztálta a kislányt, egy nap pedig örökre elhagyta őt. Nemsokkal ezután Susie végleg magára maradt. Egy éjjel betörtek a házba, hogy pénzt lopjanak… Susie pedig az útjukban volt, így meggyilkolták. Mikor a rendőrök kiértek, a kicsi lány élettelen teste ott feküdt a lépcső alján, szemei a semmibe révedtek, hajához vér tapadt. Holttestét elhamvasztották és a folyóba szórták. Mai napig az a mendemonda kering, hogy ha a nevét kiáltod és jól figyelsz, Susie kétségbeesett hangja felcsendül, segítségért kiált, melyet soha nem kapott meg.

Ami még érdekesség lehet a dallal kapcsolatban… Michael-t több dolog is inspirálta – nemcsak az igaz történet. Ezek közül az egyik egy angol költő, Thomas Hood verse, a „Sóhajok Hídja” – Bridge of Sighs. MJ a vers pár sorát „átemelte” – persze nem egy az egyben, úgyhogy ilyen formán nem minősül plágiumnak. Valószínűleg megérintette a vers, mely egy fiatal nő öngyilkosságáról szól, aki egy hídról leugorva vízbe ölte magát. A két történet között tehát – részben – párhuzam vonható. Szabó Lőrinc fordítása pedig gyönyörű. :)

A másik inspiráció egy osztrák művész, bizonyos Gottfried Helnwein-tól érkezett. 1974-es sorozata, a „Szépséges Áldozat I.-II.” és az 1976-os „A Fény Gyermeke” c. festményei alapján. …és én mondom, ezek még a művész enyhébb alkotásai közé tartoznak.

Itt kiragadnék egy idézetet, mely azt foglalja össze, a mai világ milyen szinten kizsákmányolja a gyermeki ártatlanságot. Bár Helnwein művei helyenként megdöbbentőek, mégis szükség van rájuk, hisz társadalmunk romlottságára hivatott felhívni a figyelmet.

"For Helnwein, the child is the symbol of innocence, but also of innocence betrayed. In today’s world, the malevolent forces of war, poverty, and sexual exploitation and the numbing, predatory influence of modern media assault the virtue of children.
Helnwein’s work concerning the child includes paintings, drawings, and photographs, and it ranges from subtle inscrutability to scenes of stark brutality.
Of course, brutal scenes—witness The Massacre of the Innocents—have been important and regularly visited motifs in the history of art. What makes Helnwein’s art significant is its ability to make us reflect emotionally and intellectually on the very expressive subjects he chooses.
Many people feel that museums should be a refuge in which to experience quiet beauty divorced from the coarseness of the world. This notion sells short the purposes of art, the function of museums, and the intellectual curiosity of the public.
Works by Gottfried Helnwein will inspire and enlighten many; it is also sure to upset some. It is not only the right but the responsibility of the museum to present art that deals with important and sometimes controversial topics in our society."

- Harry S.Parker III Director of Museums, Fine Arts Museums of San Francisco

Javaslom mindenkinek – nemcsak Jackson rajongóinak – hogy a fenti információk birtokában adjon még egy esélyt „Kicsi Susie”-nak és Michael zsenialitásának. ;)

Forrás:

http://www.helnwein.com/

http://www.azlyrics.com/lyrics/michaeljackson/littlesusie.html

http://www.fanpop.com/spots/michael-jackson/articles/75795/title/story-behind-song-little-susie

http://www.poemhunter.com/poem/the-bridge-of-sighs/

http://ludens.elte.hu/~gilliatt/hid/vers.html

Élet a Kirakatban

Shmuley Boteach: Mi a helyzet a hírnévvel? A negatív oldallal? Egy olyan kaliberű hírességnek mint Te, mi jelenti az árnyoldalt?

Michael Jackson: Nem szeretem, mikor valaki ikonná válik. Híresség vagy, majd kikiáltanak ikonnak. Nemzetközileg ismert jelenség leszel. Velem is ez történt és bár nem szégyellem, de a féltékenységet nem szeretem, mely automatikus velejárója. Láttam pár komoly példát.

SB: Érzékeled, mikor más híresség közelébe kerülsz vagy csupán a távolból?

MJ: Láttam is, illetve, mikor szemtől szembe találkozom valakivel, a véleményük mindig megváltozik. Látják, hogy közöm nincs ahhoz a fickóhoz. Voltak emberek, akik szó szerint sírva fakadtak, miután megismertek személyesen. Aztán ott vannak a rajongók, két típusba tartoznak. Egyikük, aki ha meglát rögtön, „Istenem! Istenem! Istenem!” Majd elájulnak, neked kell támaszt nyújtanod. A másik váratlanul rád köszön, „Szia!” Mire én, „Szia! Örülök a találkozásnak. Hogy hívnak?” Megmondják a nevüket, a viselkedésük mégis fura. Ugyanolyan kedvesen viszonyulok hozzájuk is, mint bárkihez. Erre sírva fakadnak, mire megkérdem, „Miért sírsz?” Így felelnek, „Nem gondoltam volna, hogy ennyire kedves leszel.” Más emberként távoznak. „Mégis milyennek gondoltál?” kérdezem. „Azt hittem beképzelt leszel és arrogáns.” Mire én, „Kérlek sose ítélj külsőségek alapján. Egyáltalán nem vagyok olyan.” Mély benyomást teszel rájuk, úgy távoznak, hogy tízszer, sőt ezerszer jobban szeretnek, mint azelőtt. A kedvességet semmi sem überelheti. Csak ilyen egyszerűen.

SB: Mindig képes voltál egy rideg szívet kedvességgel, szeretettel meglágyítani?

MJ: Igen.

SB: Mi a helyzet a többi híresség féltékenykedésével? A szakmádban sok ilyennel találkozol?

MJ: Abszolút. Imádnak. Tudják, hogy nagyszerű vagy abban, amit csinálsz. Féltékenyek, mert nem lehetnek a helyedben. „M” egy közülük. Madonna közéjük tartozik. Irigy. Ő nő és szerintem ez zavarja. Úgy gondolom, nők nem sikoltoznak egy másik nőnek, a férfiak meg túl menőnek tartják magukat ahhoz, hogy egy nőnek füttyögjenek (úgy – ford.). Én megkapom az ájulásokat, a tömjénezést, ő meg nem.

SB: A féltékenység nincs benne a pakliban? Neked sosem volt olyan valaki a karriered során, akire irigykedtél és ez még keményebb munkára ösztönzött?

MJ: Féltékeny soha. Csodálat, hogyne.

SB: Szóval, a csodálat nagyobb dolgokra ösztökélhet, mivel az egy pozitív valami, míg a féltékenykedés csak negatívumot vált ki az emberekből. Ránéznél Fred Astaire-re, majd azt mondanád, „Ezt én is véghez akarom vinni.”

MJ: Igen, így van. Ez színtiszta inspiráció, sosem irigység. Rossz így, de az emberek már csak ilyenek, nem igaz? Ránéznek valaki híresre, és totálisan féltékenyek lesznek rá.

SB: Persze, így van. De Te ilyesmit sosem éreztél?

MJ: Nem értem azokat, akik ezt teszik.

SB: Számodra tehát inspiráció? Mindig is szájtátva csodáltad a nagy tehetségeket?

MJ: Lehet az ember féltékeny Istenre?

SB: Természetesen. Nézd meg Sztálint és Hitlert. Istent próbáltak játszani. Dönteni akartak élet és halál dolgában.

MJ: Hűha.

SB: Elvesztették a csodálat képességét. Isten nem nyűgözte le őket, inkább fenyegetően hatott rájuk. Minden hatalmat akartak, hogy ily módon ne kelljen behódolniuk Neki. Az ellenségévé váltak. A féltékenység mellet mit nem szeretsz még a hírnévvel járó hajcihőben?

MJ: Híresnek lenni.

SB: Nem szereted, mikor nem sétálhatsz kényed-kedved szerint az utcán?

MJ: Nem. Szeretem, mikor az emberek felismernek, majd kedvesen köszönnek, „Szia!” és tömeg vesz körül, meg hasonlók.

SB: Mikor melletted ültem a furgonban és elhagytuk a szállodát, kétszer is láttunk egy fekete kis kölyköt kerékpáron, aki olyan négy-öt mérföldön keresztül követett minket, mindezt New York egyik legrosszabb környékén, csak azért, hogy megkapja az autogramod. Erre te megállítottad a kocsit és eleget tettél a kérésének. A Clinton elnökkel elköltött vacsora után szintén láttunk három fiatal srácot, akik nagyjából egy mérföldön keresztül követtek minket gyalog, mielőtt szóltál a sofőrnek, hogy fékezzen. Nekik is adtál aláírást. Ezzel mindig szembesülnöd kell?

MJ: Oh, Istenem Shmuley, néha százasával jönnek. Trilliószor rosszabb, mint aminek szemtanúja voltál. Elkezdenek törni-zúzni és az egész egy mob jelenetté fajul.

[Michael-el voltam, mikor épp jöttünk ki a Carnegie Hall-ból a 2001-es Vanlentin Napon. Saját szememmel láttam, szinte darabjaira cincálták.]

SB: Tehát, addig élvezed az emberek figyelmét, amíg kedvesek hozzád?

MJ: Úgy gondolom, hogy hírességként az a dolgunk, bárkinek, akit Isten valamilyen tehetséggel ajándékozott meg – legyen az szobrász, író, festő, énekes, táncos – hogy egy kis kibúvót, boldogságot csempésszen az emberek mindennapjaiba. Ez a munkánk, örömöt okozni.

SB: Bármi más, amit gyűlölsz a hírnévben? Nyilvánvalóan nem szereted a bulvárt.

MJ: Gyűlölöm őket. Utálom a szemeteket, amiért ezt teszik. Rasszizmus, irigység, gyűlölet és gonoszság mind ide tartoznak. A saját frusztrációjukat vetítik ki azokra, akik próbálnak jót tenni és ez szomorú. Ha ezt bárki is elhiszi, az bolond. Úgy értem, bár lenne valami módja örökre megszabadulni ezektől a dolgoktól.

Fordította: Clarity26

Forrás: Shmuley Boteach – The Michael Jackson Tapes

Nehéz... Nehéz... Michael valamennyi számát szívesen hallgatom, de azért megvannak a magam kedvencei, melyek ilyen-olyan okból fontosak számomra. :) Íme...

A Youtube linkhez a címre kell kattintani!

***

1. Will You Be There

Ez a dal sokat jelent számomra, mindig is sokat jelentett… Nagyon tetszik benne a gospel hangzás. Egy fohászhoz tudnám hasonlítani. Könyörgés. „Szeressetek! Törődjetek Velem! Nem látjátok? Én is csak Ember vagyok.” A Michael-re jellemző spiritualitás teljes mértékben alakot ölt. Mint minden dalát, többféleképpen is lehet értelmezni. A címzett sem egyértelmű… Szólhat Istenhez, ugyanakkor a rajongóihoz is. De vajon, mit takar a „rajongó” szó? Például a szó klasszikus értelmében én sosem tartottam magam annak. Ha megkérdezik, mind a mai napig azt mondom, Michael Jackson tisztelője vagyok. Jelen időben! :)

2. Stranger In Moscow

Ez sem egy vidám dal… Épp ezért tartozik a kedvenceim közé. A „depresszív” jegyek már az első pár másodpercben megjelennek. Esőzuhogás szívdobbanás hangeffektel. Mikor egyedül vagy és annyira félsz, hogy szinte hallod a saját szívverésedet. Michael nemcsak a saját magányáról énekel, hanem úgy általában a modern emberek egymástól való elszigeteltségéről/elidegenedéséről. Tudtunkon kívül börtönbe zárjuk magunkat…

3. Is It Scary

Aki megérti a szöveg mélységét, annak tőr a szívébe… Egy segélykiáltás. Bár a Ghosts c. kisfilmhez készült, ez csupán álca. Michael a saját érzéseiről énekel, mintha azt kérdezné…
Vajon kívülről, miként láttok engem? Ha szörnynek, akkor azzá válok a szemetekben… de tudjátok, az igazság ebben a magányos szívben rejtőzik. Erre mégsem vagytok kíváncsiak, hát kezdődjön a színjáték. Saját mocskos fantáziátokat rám vetítitek, bennem látjátok… holott csak bele kellene néznetek a tükörbe. Szembe nézni saját torz énetekkel. De igazatok van, valóban egyszerűbb mást hibáztatni. Így az igazságot szívembe rejtem…
Számomra a legszívbe markolóbb az utolsó versszak: „I'm tired of being abused / You know you're scaring me too / I see the evil is you.” Most, hogy listáztam a dalokat és figyelmesebben hallgattam, el is sírtam magam rajta. :( Igazán megrendítőek ezek a sorok… Elegem van a mocskolódásotokból. Nekem is vannak érzéseim. Ti is félelemmel töltötök el engem.

4. They Don't Care About Us

Egyértelmű, hogy miért tartozik a kedvenceim közé… Gyűlölöm mikor valaki ítélkezik a másik ember felett, mert eltér a bőre színe; a nemi hovatartozása; a vallása; más az elképzelése a politikáról etc. ...egyszerűen, mert nem ismeri a másikat és esze ágában sincs megismerni. Ez a tudatlanság és ez mindenféle előítéletnek a gyökere. A dalról amúgy mindig egy Martin Luther King idézet jut eszembe. „Az emberek gyakran azért gyűlölik egymást, mert félnek egymástól; azért félnek egymástól, mert nem ismerik egymást; azért nem ismerik egymást, mert nem tudnak érintkezni egymással; s nem tudnak érintkezni egymással, mert el vannak választva egymástól.”

5. Blues Away

Aki volt már életében olyan igazi mély gödörben, annak nem kell magyaráznom, miért szeretem ezt a dalt… A kulcsszó: „I've got the power.” Igen… Tudom, időnként nehéz Velem. Viszont, ha rossz állapotomban nem tudsz elfogadni/kezelni, Isten úgyse’ jó állapotomban sem érdemled meg, hogy a Tiéd legyek. Bizony… Hatalmam van feletted! Tetszik a dal melankólikus hangvétele és nem mellékesen a tény, hogy ez volt a legelső publikus dal, mely Michael tollából született (mindenféle társszerző nélkül!).

6. Rock With You

Leginkább a Bad turnés Yokoham-ás élő koncertfelvételt szeretem. Olyan viccesen kezdődik… :) „Tungtangtangtatatuntatunta, Tungtangtangtatatuntatunta, I think I wanna rock!” Bumm. Eszméletlen! Egy szóval SMOOTH! Elringató… Ha behunyom a szemem, tényleg táncolok (valakivel).

7. Dirty Diana

Nekem Ő inkább, mint a Give In To Me. Számomra több benne a szenvedély, a visszafojtott indulat… hogy min. azonnal megfojtaná Piszkos Diana-t, de azzal a mozdulattal valami mocskosat is tenne vele.  A gitárszóló a számhoz tartozik, de nekem jobban tetszenek azok az elrejtett alig észrevehető rezdülések, amik fokozzák a hangulatot. Pl. a szám közepe felé a vonósok és Michael nyöszörgése („No! No!”) együtt… és utána ismét átmegy durvába. Wow! Nagyon falhoz vágós. A legjobb mégis a vége… Azok a kis kurjantások, alatta meg agyba-főbe tépik a gitár húrokat… "Come On! Come On!"

8. Wanna Be Startin' Something

Nem is tudom… Külső szemmel igazából semmi extra nincs ebben a számban, mégis mindig feldobja a hangulatomat. Már ahogy kezdődik… Düdüdüdüdüm Düdüdüdüdüm Uhhhh :D A legjobb a refrén, azt felőlem hajnalig is ismételgethetné. A kis adok-kapok MJ és a vokálosok („Yeah, Yeah”) között igazán feldobja az egészet. A kedvencem mégis a vége, ami olyan világgá kiáltom, hallja meg mindenki szerűen kezdődik: „Lift Your Head Up High / And Scream Out To The World / I Know I Am Someone / And Let The Truth Unfurl” satöbbi satöbbi. …és innen már tombolósba nyomja mindenki… Ma Ma Se, Ma Ma Sa, Ma Ma Coo Sa, Ma Ma Se, Ma Ma Sa, Ma Ma Coo Sa …aztán elhallgat a zene és Te csak a füledben-szívedben lüktető „afrikai” ritmusokat hallod, a dobokat és MJ Hee-Hee-jét. Csak utólag tudtam meg, hogy a fenti skandálásnak értelme is van. Szuahéli nyelven annyit tesz, „I need you, I love you, I want you.”

9. HIStory

A legsokszínűbb számának tartom… Már a címben szereplő betűjátékkal felhívja a figyelmet a kis egomán MJ... :D HIStory. A szerkezeti felépítés zseniális… és az a legviccesebb az egészben, hogy amíg nem készítettem róla magyar fordítást, addig ennek egyáltalán nem is voltam tudtában, sőt… Nem szerettem ezt a dalt! Mindig eszembe jut, hogy MJ semmit sem csinált félvállról „csak úgy”. Nála mindennek (jó) oka volt. Ezzel a dallal pl. el akarta mondani, hogy bármelyik ember (önmagát is bele értve természetesen!) írhat történelmet… még a Mucsaröcsögén lakó WC-s néni is feltalálhatja a spanyolviaszt, ha kellően hisz önmagában és a képességeiben, de ami a legfontosabb… Nem törődik az őt kritizálókkal, az őt lekicsinylőkkel, csak egyszerűen hisz az Álmaiban. Ugyanakkor fontos, hogy a céljainkat NE mások eltiprásával érjük el. Miért kellene ártatlanok vérének tapadnia a kezünkhöz? Így a dallal egyszerre a háború(k) ellen is kampányol. Úgy érzem, a felvonuló „bátor hősök” sokat jelentettek Michael-nek. Talán az Ő hősei is voltak…  Walt Disney; Martin Luther King; Rosa Parks; a Kennedy fivérek; Thomas Edison etc. …és az, hogy „kavalkádban” szerepelnek a dal végén arra szolgál(hat), „Hallgasd rendkívül figyelmesen, mert ezek az Emberek valami Nagy Dolgot tettek az Emberiségért és a Világért, amiben Ma élünk.”

10. Ease On Down The Road

Tulajdonképpen imádom a „The Wiz” c. filmet… Tudom, sokan lehúzták (pláne a kritika!) és sokan nem is ismerik. :o Én viszont kiskoromtól kezdve hatalmas rajongója vagyok a Frank Baum féle "Óz, a Nagy Varázsló" c. könyvsorozatnak, ebből kifolyólag a belőle készült filmet, Judy Garland főszereplésével is rongyosra néztem már egy jó párszor… így nem nehéz kitalálni, hogy bármilyen Óz-zal kapcsolatos dolognak fanatikusa vagyok. :D Mikor megtudtam, hogy Michael Jackson szerepelt egy „ilyenben”, hááát… Majd kiugrottam a bőrömből. :) Az örömöm csak nagyobb lett, mikor ténylegesen megnéztem a filmet és konstatáltam, hogy a kedvencemet, a Madárijesztőt személyesítette meg (nem is akárhogyan). Az "Ease On Down"-nak kimondottan a filmváltozatát szeretem a kis intro miatt és miért pont Őt? Mert ugyan bohókás stílusban, de az Életről szól… Sose add fel; Mindig mosolyogj és maradj talpon; Ha vissza is lépsz 1 lépést, majd csak előrébb jutsz 2-vel; Végül minden rendben lesz (Te is! :)). És őszintén bevallom… inkább meghallgatok egy ilyen vidám dalocskát, mint hogy beletemetkezzem a ma amúgy is fullra járatott önsegítő könyvekbe. Csak lehangolják az embert.  Játékosan fejlődni/tanulni. Inkább ennek a híve vagyok és ez a dal EZT jelenti számomra.

***

Nálam Michael nem egy futó hóbort... A dalai tényleg sokat jelentenek számomra, sokat segítenek nekem. Ő tovább él bennük és ezt jól tudta… :)

"Ha közel akarsz lenni hozzám, hallgasd a zenét. A belé plántált szeretet ott van és sosem fog kihunyni."

- Michael Jackson

Mióta tart nálam a „Michael Mánia” sok mindennel kapcsolatban megváltozott a hozzáállásom. Érzékenyebb lettem, jobban figyelek másokra, a környezetemre. Észreveszem az apró - más szemében talán jelentéktelennek tűnő - részleteket. Michael-nek igaza volt…

„A gyerekek bámulatos lények. Amit tőlük tanulunk, nem gyerekes. Általuk összekapcsolódunk az élet mély bölcsességével, mely utat mutat a helyes megoldáshoz.”

Mostanában jártamban-keltemben megfigyelem, ha kisgyerek kerül a közelembe és újfent mindig rádöbbenek, Michael-nek mennyire igaza volt. Ők még olyan friss szemmel látják a világot (ahogy Mi láttuk annak idején). Jó lenne visszatérni abba az állapotba. Megpróbálok erre törekedni… A következő történet is alátámasztja a fentieket. Igazán szívhez szóló, a mesélő egy fiatal tanárnő...

***

Megható Történet az Osztályteremből, Michael „Föld Bolygó” c. Verse Kapcsán

Egy nem is olyan régi élményemet szeretném veletek megosztani, mely a diákjaimhoz fűződik és könnyekig meghatott.

Múlthét kedden, augusztus 31.-én, „verselemzős órát” tartottam, így 46 nebulómnak Michael versét nyújtottam át, a „Föld Bolygó”-t. Elég nehéz mű, kiejteni azokat a bonyolult szavakat és a sorok közül kiolvasni a mögöttes jelentést… Úgy éreztem ezzel alaposan feladtam nekik a leckét. Olyasmit kell elolvasniuk, amit nem lesznek képesek teljes mértékben értelmezni. Talán így is volt…

Mégis mindenképp meg akartam osztani Michael gyönyörű költeményét ezekkel a gyerekekkel, mert az üzenete annyira időszerű. Azon mesterműveinek egyike, mely az emberek lelkiismeretéhez szól. Így neki gyűrköztünk… A bonyolult szavak mélyére ástunk… Őszintén szólva, egy ideig nem is voltam benne biztos, hogy sikerült-e a komplett művet megérteniük. Ekkor fordulat állt be… Múlthét pénteken bevittem egy magnót és a CD-met, amin Michael saját maga olvassa fel a verset. A gyerekek fészkelődtek, beszélgettek… Ám abban a pillanatban, hogy lenyomtam a „Lejátszás” gombot és a hangja megtöltötte az osztálytermet, olyan tökéletes csend ereszkedett alá, melyet soha azelőtt nem tapasztaltam. Még a legkomiszabb gyerekek is felálltak és másokkal együtt közelebb léptek a hangszóróhoz, mindannyian tátott szájjal füleltek. Elcsendesedtek, mintha az járna a fejükben, fiatal életükben ennél szebb hangot még nem hallottak. Teljesen elképedtem. Egyáltalán nem számítottam ilyen reakcióra. Édes Jó Istenem, mintha egy angyal szólna…

VIDEÓ: Michael Jackson - Planet Earth (Szép Vágás!)

A legjobb dolog viszont csak ezután következett. Mikor Michael hangja elhallgatott, ők még mindig csendben figyeltek, egymás tekintetét fürkészték, majd tapsban törtek ki. Mintha csak egy csodás koncertet hallgattak volna végig. Sorba jöttek oda hozzám, hogy „Tanárnéni, nem is tudtam, hogy Michael így tud beszélni, olyan gyönyörű!”; „Csodálatosan olvasta fel!” és így tovább. Én csupán annyit feleltem, ez csak egy dolog a sok közül, amihez nagyon értett. :) Úgy hiszem, mikor Isten tehetséggel öntözte meg a világot, Michael már ideje korán ott állt a sorban fejjel lefelé fordított esernyőjét az ég felé tartva.

Később a gyerekek megkértek, hogy játsszam le nekik újra és újra, ők meg vele olvasták. Én csak álltam ott ámulva, könnyek szöktek a szemembe…

Annyira inspiráló volt az a nap. Igazán boldog voltam. Michael sosem bukott el, hatása mind a mai napig érezhető. Olyan sok szép dolgot hagyott ránk, mellyel a fiatalok, a világ gyermekeinek képzeletét formálhatjuk.

Köszönöm, hogy olvastatok. Legyen szép napotok! :)

Grace

Fordította: Clarity26

Forrás:

http://mj-upbeat.com/ATouchingClassroomExperienceWithMichaelsPoemPlanetEarth.htm